Már elment. Megszabadult a fájdalomtól, betegségtől, attól a bennünket kegyetlen módon megrázó fájdalmas keserűségtől, hogy nincs itt közöttünk, imádott övéi, felesége, szülei, testvére, többi hozzátartozója, barátja, kollégája között.

Elment. Élete delén, ereje teljében 53 évesen. S a kegyetlen sors, mely játszik idővel, lehetőségekkel, betegséggel, szenvedéssel, most megtalálta őt. Hiábavaló volt a szándék, az akarat, imádott felesége rajongó, féltő-óvó szándéka; szülei, testvére minden energiája, reménye, elment. Örökre: visszavonhatatlanul, visszahozhatatlanul azon az augusztus 24-i hajnalon. Július elején került a kórházba Székesfehérváron.

Tudta, érezte mérnökemberként, katonaként, kibernetikusként, hogy az élet valahol kiszámítható, modellezhető, tán egy kicsit programozható is. Tudta, érezhette hát a legrosszabbat. Korházba kerülése után az első hétvégén hazakéredzkedett, ment, mert mennie kellett. Akkor még, amikor még tudott számot vetni önmagával, sorsával, a betegséggel.

Hazament elköszönni. Annától, könyveitől, a falaktól, melyek között élt, a lakásától. Kézzel megérintette, végigsimogatta őket, szemével. lelkével is búcsúzott, elköszönt számot vetve élettel és halállal, felkészült a hosszú útra. s mi, akik az élők követeiként körbeálljuk most ravatalát végakaratának megfelelően itt a szombathelyi temetőkertben, búcsúzni jöttünk Tőle, Fábián László mk. alezredestől, halottunktól.

Gyászoló Család! Hozzátartozók! Rokonok! Bajtársak! Részvétet érző megjelentek!

A ravatalon - koporsóba zárva testét halottunk, Fábián László nyá. mk. alezredes nyugszik. Az imádott és pótolhatatlan férj, a szerető gyermek, a legnagyszerűbb testvér, a szeretett sógor, nagybácsi, rokon, katonatiszt, mérnök és bajtárs, az ember.

Drága férjét, egyetlen szerelmét, 28 éven át hűséges társát gyászolja, könnyezve siratja felesége Anna. Fájdalma, szenvedése leírhatatlan.

Drága fiától búcsúzik el az édesanya és édesapa. Van-e, lehet-e nagyobb fájdalmat elképzelni, mikor az élet törvényeit megtagadva a szülőknek kell gyermeküket temetni!? Miért van így, miért kellett most és ekként, nincs rá válasz, csak a tisztességben megőszült szülők gyémántfényű könnycseppjei melyekbe minden fájdalmukat, szeretetüket belesűrítették.

Egyetlen testvérétől köszön el Jancsi. Emlékezve könnyezik, búcsúzik a gyermekkortól, testvérétől, felidézi azt a 28 évvel ezelőtti napot, 23-ikát, mikor kettős esküvőt ült testvérével, szüleikkel a rokonsággal és mindenekelőtt Annával és Irénnel együtt.

Elköszönnek az unokahúgok Mónika, Tímea, Csilla, el a nagynénik és nagybácsik családtagjaikkal együtt; búcsuznak Anna lengyelországi rokonai, a sógornő Irén családja.

Katonához méltó, fegyelmezett módon, de fájdalomba zárt szívvel vesznek végső búcsút a volt katonatársak, a Varsói Katonai Műszaki Akadémia vele együtt végzet okleveles kibernetikai mérnökei, volt alakulatának képviselői, ismerősei, barátai és tisztelői, mi mindannyian, akik körbeálljuk ravatalát ezen az őszeleji, szeptemberi szerda délelőttön úgy emlékezhetünk Rá kellő tisztelettel és kegyelettel, úgy vehetünk Tőled méltó búcsut Alezredes Úr, Laci ha sorra vesszük életed, pályád legfontosabb állomásait, történéseit. Ezt tesszük meg most hát!

Fábián László nyá mk. alezredes Zalaegerszegen született 1955. december 14-én. Szüleit munkahelyük, a fegyveresek világa nemsokára Szombathelyre szólította, így lett otthona, ébredése, világra eszmélésének színhelye, s végső nyughelye gyönyörű városunk.

Itt végezte el az általános iskolát, majd itt is érettségizett a kivájó képességű fiatalember 1974-ben, a Nagy Lajos Gimnáziumban.

A műszaki érdeklődés, a repülés, a kibernetika, fizika, a számok világa érdekelte. Repülni akart, szárnyalni fel, magasra, elérni a csillagokig, hogy megvalósíthassa önmagát, vágyait, álmait. A Kilián György repülő Műszaki Főiskolára jelentkezett hát még ebben az évben, repülőgép-vezetői szakra. Kiváló felvételi eredményei alapján javasolták a bizottság tagjai a külföldi tanulmányokat. Így került hát a Varsói Jarosšaw Dąbrowski Katonai Műszaki Akadémia Kibernetikai Karának informatikai rendszerszervező és tervező szakára.

Diplomájának sikeres megvédése után 1980. augusztus 20-án avatták hadnagyi rendfokozatban hivatásos tisztté. Lengyelországban, Varsóban rátalált a szerelem. Arra szövetkezett még 1980-ban a már említett kettős esküvőn szerelmével, Ania Dominiukkal, Annával, hogy egy életet élnek le egymással boldogságban, hűségben, szerelemben, egymás iránt érzett rajongásban. Akkor még nem tudták, nem tudhatták, hogy 28 évet kaptak a sorstól. 28 teljes, tökéletes évet mely végleg egy nappal házassági évfordulójuk után fejeződött be, hogy új dimenziókban folytatódjon tovább ezután.

Munkáját, pályáját, hivatását Székesfehérváron kezdte. Felelős beosztásokban dolgozott egész katonai pályáján. Műszakvezető, rendszerszervező, a Szárazföldi Csapatok Híradó és Informatikai Főnökségének rendszerszervező főtisztje, a Szárazföldi Vezérkar Informatikai Főnökség informatikai főnöke, több beosztás után 28 kitüntetés, dicséret és jutalom birtokában a Vezérkar Logisztikai Főnökség ellenőr főtisztjeként 2002. július 1-vel vonul szolgálati nyugállományba.

Addig rengeteget tanul, folyamatosan képzi magát.

Három nyelvvizsgával, oktatói gyakorlattal, publikációs tevékenységgel vív ki elismertséget magának hazai és külföldi katonai-szakmai téren egyaránt.

Hobbija a paleoasztronautika, pszichotronika, a tudományok a fantasztikumok világa. Nagy könyvtára van, szívesen és rengeteget olvas. Magas szinten sakkozik, szívesen horgászik, imádja a sportot. Az olimpiát nagyon várta. Új tv-t vett, bízott a magyar sportolókban, hitt abban, hogy a tisztességes teljesítmény, készülés, háttérmunka meghozza gyümölcsét. Ő is mindenben ilyen volt. Tisztességes, korrekt, becsületes. Egy ilyen embertől kell most megválnunk, elköszönnünk - számba véve örökségét - egy 53 évre méretezett élet minden igazát.

Búcsúzik Tőle drága felesége Anna, kire örökül hagyta egész lényét, szerelmét, az ölelést, közös 28 évük minden boldog pillanatát.

Z nieskończonym przykroœciem żegna Cię żona, Pani Ania.

Elköszönnek a szülők, a példakép édesapa, s az imádott édesanya, akikre önmagadat hagytad, a gyermeki rajongást. Köszönik, hogy büszkék lehettek Rád, hogy voltál nekik, s vagy immár örökre.

Búcsúzik mérhetetlen fájdalommal testvéred, Jancsi, kire örökül hagytad a testvéri szeretetet.

S elköszön a többi rokon, kik örökül hagyták lényedet, emlékedet, szavaid igazát.

Búcsúznak a katonatársak, kiknek a példa voltál. A felelősséggel, tisztességgel, hivatástudattal átszőtt, elkötelezett katona - mérnök ember példája.

Elköszön minden ittlévő, s eljönni nem tudó rokon, barát és tisztelő fejet hajtva egy 53 évre méretezett rövid, de teljes élet igaza előtt.

Ígérjük Alezredes Úr, ígérjük Laci megőrizzük örökséged, szívünkbe zárjuk, nem felejtjük.

A ravatalon Fábián László nyá. mk. alezredes nyugszik. Kísérjük el végső nyughelyéig, kívánva legyen ott békés, csendes, örök álma. Nyugodjék békében!

Kovács Péter nyá. r. alezredes