Az évtizedekkel ezelőtt úgy megszokott "baráti segítség" formájában jártunk 2010. november 13-án a védegylet egyik alapító tagjánál, korábbi elnökénél.

Sajnos Szabó Péter társunknak és feleségének egészségi helyzetük miatt, már komoly gondot okoz az őszi kerti munka, különös tekintettel kipusztult fák, bokrok eltávolítása, az udvar besűrűsödött részeinek ritkítása.

Sóti Feri ezt észrevéve javasolta, hogy talán itt az ideje segítségnek. A szeptember vége óta húzódó eseményre november 10-én alkalmasnak találtuk az időjárás szempontjából is a hétvégi időpontot. Így másnap egy gyors e-mailt küldtem, akik a két napos felkészülésbe beleférni tűntek. Szerencsére az e-mail nem volt hiábavaló és szombat délelőtt védegyletünk székhelyén hatan jelentkeztünk munkára a házigazdánál, mint kiderült olyanok is akik csak péntek este értesültek a tervről. Személyesen úgy gondolom külön figyelemre méltó, hogy négy évfolyam is képviseltette magát, köztük V-73 Nagy Károly, V-74 Jungbauer József és Major Ernő, V-76 Balogh János és V-78 Sóti Ferenc és fia.

A végzett munkáról tanúskodjanak az azokat dokumentáló a fényképek. Vélhetően a hatékony balesetoktatásnak (BHP), a jó szerszámoknak és Vitéz (a házőrző kuvasz) jóindulatának köszönhetően komolyabb horzsolások nélkül megúsztuk a bevetést.

Úgy gondolom mindannyiunk érzését fejezem ki ha azt mondom a házigazdákénál csak a mi örömünk volt nagyobb, mivel segíthettünk.

Még egyszer köszönöm azoknak akik eljöttek, és azoknak akik jelezték nem tudnak most eljönni, de legközelebb számíthatunk rájuk.

Budapest, 2010. november 14.

A szorgalmas házigazda, önképzett kertész, szorgalmas munkája az évek során beérett.

Annak idején, mikor a Flottilla utcai sorházak épültek, a környéken pusztaságba ás gyér vad erdőbe torkollott az utca.

Péter és családja az utca utolsó házába költözött be. A ház takaros és otthonos volt, de a környezet szörnyű.

Péter szorgos munkával, takarította és parkosította a környéket, saját kerítésén belül és kívül.

Az évek elszálltak, és ez megmutatkozik a lakókon és a kerten is.

A kertben a növények és a fák megnőttek, a kertészek munkaereje egyre ernyedtebb lett.

A telepített tuják, fenyők és más zajvédelemből telepített fák, olyannyira megnőttek, hogy már szinte egész évben beárnyékolják a kertet és a házat.

Mivel Péter nem volt sehol nyaralni, így lebarnulni sem tudott az árnyékban.

Egy kora őszi találkozónkon említette, hogy kicsit meg kellene ritkítani a fákat a kertben és környékén, de neki már ereje nincs hozzá.

Rögtön felajánlottam, hogy segítek, neki, hozom a fűrészgépemet és szólok a fiúknak is, hátha többen tudunk segíteni.

Szerencsére többünknek siketült szabaddá tennie magát szombaton délelőttre.

Hozzám csatlakozott fiam, Andris, majd később Balogh Jani. A helyszínen találkoztunk Jungival, Major Ernővel, és Nagy Karesszal.

Ennyi ember hatalmas munkát (irtást) tud végezni.

Éppen ezért a megérkezéskor megörökítettük a környéket, hogy tudjuk miből indultunk el.

Ez tujákkal és fenyővel dúsan betelepített kertet, más sövényekkel és fákkal benövesztett utcát és külső parkot jelent. A dúsan megnőtt flóra, örök árnyékot vetett a kertre és a házra.

Andris fiam és Jungi egy munkacsoportot alkotva, nekiállt az utcafront takarításának. Munkájukat siker koronázta, ki lehet látni a kertből az utcára.

Én és Nagy Karesz nekiálltunk az erdő oldali rész takarításához. Jó pár fát sikerült kiselejtezni. Karesz majdnem vizsgát szerzett elektromos fűrészkezelésből és fahordásból.

Balogh Jani és Ernő a kerítésen belüli tujákkal barátkozott. Hát igen a rendszeres testedzést egyedül is bizonyítja, hogy Ernő egyedül is ki tudja nyűni a termetes tuját.

Péter, a házigazda, sem maradt ki a munkából. Ő olyan ügyes, hogy egy ujjának segítségével képes végezni a munkát. Mindig megmutatja, mit kell csinálni.

Másik kezével, emberevő kutyáját nyugtatja, vagy uszítja. Azért kiderült, hogy a Vitéz nevű fenevad a világ legjámborabb teremtménye, senkit nem bánt, aki játszik vele. Ez a játék azonban végtelen. Én aztán megtapasztaltam.

Balogh Jani azt akarta megmutatni, hogy a tetőn és fenyőfán ügyesebben mozog, mint bármely mókus. Igaza volt, mert keze nyomán, hullott a fenyőág, és újra nap szűrődött be az árnyékos teraszra.

A nap hőse, azonban, mégiscsak a háziasszony, a ház asszonya, Irena volt, aki terített asztallal várta a megfáradt fanyüvő barátokat. Munkájának eredménye, telített has és sok mosatlan edény lett.

Ebéd közben megbeszéltük, hogy Péter előtt még nagy munka áll. Egy kemencét, vagy kandallót kell építenie a kertben termett fatörzsek eltüzelése érdekében.